Az utcákat járva gyakran találkozhatunk erősen felnedvesedett málló vakolatú épületekkel, különösen városaink belső gyakran műemlék, vagy műemlék jellegű nagy értékű épületein szembesülhetünk ezzel a problémával.

Egészen a XX. századig az épületeket csak az esőtől, illetve a felülről érkező nedvesség és csapadék ellen védték, valamint, ha készült is talajvíz illetve talajnedvesség elleni szigetelés, az gyakran nem megfelelő minőségben, vagy csak hiányosan, valamint a múlt században alkalmazott kátránypapírok élettartama is hozzávetőlegesen ötven év, ami azt jelenti, hogy megfelelő kivitelezés esetén is a XX. század első felében épült épületek jelentős részénél már találkozhatunk a falazat átnedvesedésének problémájával, károsító sókiválásokkal, amit a köznyelv csak salétromosodásként emleget.