A talajban lévő nedvesség, illetve talajvíz megfelelő vízszigetelés hiányában átnedvesíti az alaptestet valamint a falazatot, majd kapilláris úton felszivárog, és utat keres a szárazabb részek felé. A nedvesség magával szállítja oldott formában a talajban lévő és az építőanyagokból kioldott sókat is. A nedvesség a falfelületen keresztül elpárolog, a sók pedig kiválnak a vakolat száraz-nedves szakaszának határán.

A vakolatban és a falfelületen fokozatosan felhalmozódó sókristályok szép lassan elkezdik szétfeszíteni először a vakolatot (ez az oka a vakolatkárosodásoknak), majd később akár a falazat anyagát is. A falazatban felhalmozódó só csökkenti a falazat és a vakolat porozitását, valamint javítja a talajvíz nedvesítőképességét, így az átnedvesedés határa egyre magasabbra kúszik a falazatban, az épület egyre nagyobb részét kitéve a károsító hatásoknak. Azonban az előzőeken túlmenően egyéb kedvezőtlen következményekkel is számolnunk kell. Az átnedvesedett fal hőszigetelő képessége, és szilárdsági tulajdonságai is rosszabbak, a párás dohos lakóklíma, valamint a nedves falak elősegítik a penészképződést, és hozzájárulhatnak különböző betegségek kialakulásához.